T.I.R.P.Á.K. avagy Teljesen Intelligens Rocker Palánták Általános Közössége
A T.I.R.P.Á.K. immáron közel fél éve szórakoztatja egymást, így elérkezettnek látszott az idő, hogy nyitottak legyünk a nagyvilág felé. Sok örömet és vidámságot a böngészéshez, felelősséget az adódott mellékhatások miatt nem vállalunk...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A következő írás már egy kicsivel későbbi korban készült. Ez egy rövidebb mese, az unalmas tanórák egyikén született ötletből kovácsolódott össze.
Jácint Etele, az agyturkász
Jácint Etele, a Rénbó Sándor utcában lakott, Bélapátfalva kicsiny, néhány ember által belakott, gyomnövényekkel tarkított területén.
Orgonaszínű háza, a faluközponttól 0,3méterre esett. Virágágyásaiban vidáman burjánzottak a meghatározhatatlannál meghatározhatatlanabb kerti egyedek.
Jácint az anyjának a férjének a lányának a férjének a gyermekével lakott együtt kis házikójában, amely egyben kutatólaborjaként is szolgált.
Ennek a helységnek a szellemisége egyébként nagyon is illett főhősünk külleméhez. A vörös, göndör hajzuhatag ovális alakú fején keresztül lazán hullott nyeszlett vállaira. Tengerkék, mélyen ülő, rókavörös szempillákkal keretezett szeme bölcsen pislogott a drótkeretes SZTK-s szemüveg mögött.
Unokaöccse, Jónás Teofil unokabátyja szakasztott mása volt, azzal a kis különbséggel, hogy félegyenes, szőke haja, barna szeme, széles, erős válla és szelíd, kedves mosolya volt.
Jácint Etele kutatási szempontból igen érdekes darabnak számított. Érdeklődési köre nem terjedt holmi közönséges testrészek ábráit vizslató tekintettel való vizsgálatára, az ő fő szakterülete az agykutatás, az agyi viselkedés és a koponyacsont-vizsgálat volt.
Most is éppen kedvenc elfoglaltságával ütötte agyon az időt, vagyis nagy élvezettel nézegette azt az agyat, melyet még a szomszédja, a híres zeneszerző, Tódor Kelemen úr halotti vizsgálatai és boncolása után kért el a krematóriumból.
Nagy érdeklődéssel figyelte az áttetsző lében lustán lebegő agyat, és átható tekintettel vizsgálta a mandulaméretű hipotalamusz íves formáit, mígnem kopogást vélt hallani laborja ajtaján.
Természetesen tudta, hogy ilyentájt nincs épeszű ember Bélapátfalván, aki felkelne a lustítási- idejéből, csak a drága Jónás Teofil, aki ragaszkodott a mindennapi háromnegyed háromkor megtartandó teázási időhöz.
A tizenhat éves fiú boldogan dugta be kötött sapkába bújtatott fejét az ajtón, miközben a karján egy kortól korrodálódott fémtálcát egyensúlyozott mesteri ügyességgel.
Jácint Etele szerette őt, mintha saját fia lenne, szerette az ifjú értelmes társaságát, és az agyi szürkeállományról szóló meddő vitáikat.
Jónás Teofil egyébiránt szinte a házmester szerepét töltötte be a tudós házában, persze némi ifjonckori játékossággal elegyítve. Rajongott Jácint Eteléért, nagyjából úgy, mint az öthetes kiskutyánk, a finom puha, zöld színű szőnyegünk megcsócsálásáért, vagy az olm a hideg, tiszta vízért.
Ám Jácint ma másért volt boldog: befejezte végre a kísérletét, amelyen már öt hónapja rágódott, szó szerint, mert ha izgatott volt, mindig dinnye ízű rágót rágott. És mostanában gyakran volt izgatott. Az agyhullám-rezgető-izgató, vagy ahogy ő mondta: izgető készülék végre készen állta a próbájára, sőt, bár ennek még nem volt tudatában, már a kiszemelt alany is.
Lassan szürcsölték az algateát, és persze a tudós elejtett közben pár mellékes információt, mint például „világ csodája”, vagy esetleg „ agyhullám-módosítás”, és egy két olyan szót is, hogy „ te”.
Nem sokkal később, úgy négy óra negyvenhét perc felé Jónás Teofil már a félig-meddig kényelmes kacsamintás karosszékben szendergett, miközben bácsikája úgy sürgött-forgott körülötte, mint a Katrina-hurrikán.
A kísérlet roppant egyszerűnek bizonyult, legalább is a műveletben nem számítottak semmi rendkívüli, zavaró tényező becsúszására.
Első lépésként Jónás Teofilnak meg kellett innia egy pohár vizet, mert ugye száraz torokkal kényelmetlen hosszasan ücsörögni, másodjára pedig tűrnie kellett, hogy Jácint Etele ráragasszon a fejére 73 darab elektródát, gondosan rögzítve fel mindet a fiú dús fürtjei között.
Öt órakor kezdődött maga a kísérlet, persze előbb a csodabogár tudós biztosította Jónást, hogy a művelet során semmi baja nem eshet, vagy különben átképezteti magát lamantin-kutatóvá.
Ezután Jácint Etele bekapcsolta a gépet, amely kicsiny volt, alig két téglányi, majd megbizonyosodott afelől, hogy unokaöccse jól érzi magát. Természetesen Jónás Teofilnak semmi baja nem lehetett, de azt azért szóvá tette, hogy ideje lenne kicserélni a régi rugót a székben, mert kényelmetlen rajta ücsörögni huzamosabb időn át.
Mindezek után Jácint beprogramozta a gépet alapállásba, majd azt mondta Jónásnak, hogy vakarja meg az orrát.
A fiú engedelmeskedett, pedig esze ágában nem volt neki pont az orrát vakargatnia. Ezen meg is lepődött, ám mielőtt hangosan is csodálkozni kezdett volna Jácint Etele egyetlen mondatával elaltatta.
Az egész kísérleti művelet körülbelül másfél órát vett igénybe. Tehát, a gép működött, bár elég komplikált körülmények között.
És hogy tulajdonképpen egyáltalán mire jó ez a gép? Szerintem erre senki nem adhat feleletet, talán Jácint Etele, az agyturkász-kutató sem…
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
T.I.R.P.Á.K. avagy Teljesen Intelligens Rocker Palánták Általános Közössége - © 2008 - 2024 - tirpaktarsulat.hupont.hu