Ezt a művet egyetlen TIRPÁK tag alkotta meg: de nem egyedi ötlet alapján. Előbb megbeszélt, szóban kidolgozott darabot láthat itt a kedves (?) olvasó.

<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Baskerville Old Face"; panose-1:2 2 6 2 8 5 5 2 3 3; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

István, (és) a hekker

Zenés- koreográfiás darab a T.I.R.P.Á.K tagjai, és

barátaik szívélyes segítségével.

 

1. rész

/Gizella erősen gesztikulálva, látványos lihegéssel, szapora lépéssekkel beszalad a színpadra, arcán rémület./

Gizella: Ó, Jó uram, siessen, siessen, szörnyű veszedelem! Drága atyja halálán van, segítségre van szüksége, vagy vége lesz a napforduló előtt!

/István lassan leengedi az újságot, melyet fejjel lefelé fordítva tart, és látványos közönnyel figyeli a feleségét/

István király: Igen, ez valóban nagyon fontos. Hát miért nem küldet kegyed mentőért rögtön; ezen lehetőség meg sem fordult a fejében?

Gizella: Jaj-jaj, uram, nincs időnk! Atyja megfullad a halszálkától, melyet uzsonnára kívántatott a szobalánytól! Ha most nem jön, talán késő lesz! Hát már az atyja sem érdekli , uram?

/István, hogy ne kelljen többet Gizella magyarázását tovább hallgatnia, kelletlen feláll, és elindul kifelé a színpadról, de közben még visszaszól./

István: Hát, jól van, drága feleségem, menjünk rögvest, és nézzük meg azt az informatikus személyt, ki a legfontosabb udvartartásomban, de szaporán!

/Gizella látható megkönnyebbüléssel tekint a nézőkre, majd mikor észreveszi, hogy István rég eltűnt a színről, fejvesztve szaladni kezd utána/

 

2. rész

/Géza az ágyon fekszik, szétvetett tagokkal, arcpirosítóval teljesen kipirosítva, nyelve oldalra kilóg a szájából. István, Gizella (aki halkan pityereg István vállán), és a Sámán némán, lehajtott fejjel állnak fölötte/

Zene: Adj békét uram

/fokozatosan halkul, mialatt a szereplők beszélni kezdenek/

Gizella: Most mi légyen, felség? Ő volt háztartásunk legfontosabb tagja. Módjával kéne megadni a temetését.

István: / beszélni kezd, de a Sámán belekotyog/ Valóban, megérdemelné a tisztes temetést, épp ezért…

Sámán: Temetés, temetés? Nem az a lényeg, hogy lesz-e, hanem hogy milyen lesz, mikor, hol, miért, kivel, mennyiért… Persze lehetséges, hogy nem is jó lesz, ahogy lesz, de majd megpróbálok jobbat kihozni, mint ahogy jónak kéne látnom, mert felséged édesapjáról vala szó, de nem tud….

/István morogva felszólal, beléfojtva a sámánba a karattyolását/

István: Elég! Ne jártasd azt a póri szádat. Tedd inkább magad hasznossá! A temetés holnap lészen, kérem addig a tiszteletet és a kellő sajnálatot viseltetni! Addig is távozhatnak! /Szigorú pillantást lövell a Sámánra, biccent Gizellának, majd megvárja, míg azok távoznak. Ezután, mint aki jól végezte dolgát feláll, és halkan fütyörészve távozik a színpadról, magára hagyva a még mindig kilógó nyelvű Gézát/

 

3. rész:

/Réka unottan ül apja lábánál, miközben hallgatja apja nevelési ötleteit a helyes etikettről/

Koppány: … Persze már megint a csőcselék irányítják ezt az átkozott oktatást. Ha például azt vezetnék rendszabályba, hogy gyermekeink nyugodtan kifejthessék a véleményüket a felnőttek előtt is, és szólásszabadságot kapjanak a rendi kérdésekben, és azon témákban, melyekhez már értenek, de nem, nekik csak az kell hogy bábáskodhassanak az ifjonci társadalom fölött, és megzabol…

/Réka feljebb emelkedik ültében, és megszólal!

Réka: Édesapám, én szerintem nem kéne…..

Koppány: Csönd, te leány, nem illendő felnőttek ügyébe ütnöd azt a pisze orrodat, mert megégetvén lesz a kezed, ha nagyon kapkodsz a felnőttek dolgaiért…

/ Réka nagyot sóhajt, lemondóan apjára néz, aki épp most mondott ellen saját nevelési elveinek, és újra a gondolataiba mélyed./

Réka: Értettem, atyám-uram.

 

/ Újból változik a helyszín, ismét Istvánt mutatja a temetésen/

 

4.rész:

/ A földbe szúrva látható egy kisméretű kereszt, előtte áll István, Gizella, a Sámán, Koppány és Réka. Koppány keze István hátán, Réka pedig Istvánt bámulja nagy szemekkel./

Koppány: Felséges uram, nagyra becsült királyom, részvétem szeretném kifejezni Géza urunk halála végett. Tudom, milyen nagy veszteség ez önnek, hiszen csak ő tudta a titkos kódot, mely a világ gépei biztonságáért felelt. Most, midőn a sorsa beteljesedett, én nagyon, de nagyon szívesen átvállalnám tőle ezt a súlyos, nehéz terhet. Csak a titkos kódot kérném. Egyetlen… Egyetlen röpke, picuri kódot. Felség…

István: Szavai örömmel töltenek el. Hát vegye a fáradtságot, bátyám, és jelentkezzen azon listán be- minden csütörtökön három órakor nyíltnapot tarok a rendi tagok előtt.

Koppány:/ láthatóan megzavarodott a választól/ Igen, de addig is, ki védi felséged nemzetét a világkárhoztató, ámbátor szemtelen IP-cím rablóktól?

Ha megadná a kódot, uram… Én tenném, amit a kötelességem rám ró.

István:/zavartan tekint Koppányra, nem érti, mit is kér valójában/ Már megbocsásson, tiszteletreméltó uram, de bátorkodom megkérdezni, hogy vaj’ félreértettem-e szavait, és valóban a titkos kódra kíváncsi-e, melyet én nem..

Sámán: / már megint belekotyog a beszélgetésbe, ám mégis ezzel vezeti rá Istvánt Koppány önös céljaira/ Felség, ez nyilvánvaló, nem? Kéri a kódot, ahhoz a valamihez, amellyel azokat a gépeket irányíthatja ott, vagyis mindenhol, ahol vannak gépek, de mivel nem tudja a kódot, megpróbálja öntől megtudni, hogy ő birtokolhassa… Egyszerű gondolatmenet../Istvánra néz, aki láthatóan kezd felmérgesedni, így hát halkan motyogva folytatja a beszédét/ … –et lehetne levezetni belőle. Öhm, most átadnám a szót…

István: Vagyis ön, uram, most úgy érti, hogy nem tudja a kódot?

Réka: Áh, dehogyisnem tudj…

Koppány: Igen uram, éppen ezt próbáltam tudtára adni. Lenne szíves elárulni, vagy folytassuk még ezt a feszélyező vitát?

István: Már hogyan mondhatnám el önnek, ha magam sem ismerem?! Úgy tudtam, ön az egyetlen, aki ismerheti, hisz vele dolgozott, ha emlékezetem foszlányképei nem csalnak meg.

Koppány: / keze lassan ökölbe szorul, és kezdi elönteni az idegesség és a pánik/

Szóval, értsem úgy, hogy temetéskor nem vették el tőle az egyetlen megmaradt példányt, mely a kódot tartalmazta? Az utolsót? Az egyetlent? A végsőt? / a végén már csak suttog/

/ Réka és Gizella egymás vállára borulnak/

Réka: Jajajajajajajajj!

Gizella: Jujujujujujj!

István: / púderrel falfehérré színezve/Az- nem- lehet!

Sámán: / vidáman/ Hát akkor, végül is megvan a kód. És azt is tudjuk hol, és hogyan. Mi itt a probléma?

Gizella: /abbahagyván a jajgatást, szemrehányóan pillant a Sámánra/ Mégis mi itt a probléma?! A józan eszénél van, sumákoló? Csak nem lenne lelkiismerete megtenni? Csak nem lenne képes arra, hogy… Hogy őt… Őt ott… Úgy… Jajajajajajaj…

Sámán: Már miért is ne?

Réka: Bolond!

Sámán: Hogy én?

Gizella: Maga, no!

Sámán: Már kikérném…

Réka: Ki is kapja!

István: Kérem, hölgyeim, elég legyen!

Gizella: Maga szentségtörő!

Sámán :/ Istvánnak/: Engem maga ne hölgyezzen!

Koppány: Nem magának szólt, Sámán!

István: Ezt hagyja csak rám!

Gizella és Réka: Elég!

István: /önelégülten/ Na, látja uram, így kell ezt csinálni!

/Koppány fáradtan csóválja a fejét ennyi ütődött mellet, majd elindul kifelé a színről. A többiek lassan követik: Réka és Gizella mérgesen, István beletörődve, a Sámán meg teljesen zavarodottan./

 

5. rész:

/István az asztalánál ül, fejét kezébe temetve/

István: /Gizellához beszél, aki mellette áll/ Most mit tehetnék? Évelődök, a félek a döntésem súlyától. Koppány terve megzavart. Nem tudom már, magam se mit akarok. Ha megengedném Koppánynak, hogy legyen az internetikusom, saját hatalmára fordítaná a kódot. Ha nem engedem meg neki, akkor is megszerzi, csak törvénytelen úton. És én nem vagyok hajlandó exhumálni az atyámat, pedig meg kellene tennem. Mit tehetnék? Nem tudom… Nem tudom!

Gizella: Uram, nem áshatjuk elő jó atyját! Ne akarjuk magunkra haragítani az isten haragját! Ez természetellenes! Ez abszurd! Kérem, felség! Uram! Kedvesem! / Gizellának már megint kezd lefelé görbülni a szája/

István: Jaj, ne nehezítsd a dolgom, asszony! De nem! /felemelkedik a székből, arcán elszántság/Nem ér ennyit egy kód! Nem fogom megsérteni atyám békességét! Nem! Ezt nem teszem! Figyeljen most, drága hölgyem, mert csak egyszerte fogadom meg, így hát jól jegyezze meg! Ha száz istenen is kell túlverekednem magam, ünnepélyesen megesküszöm, hogy apámat nem engedem exhumálni, ha a testemmel is kell védelmeznem sírját, akkor sem!

Gizella: Uram, helyes a cselekedeted! Az istenek kegyükbe fogadnak, hiszem, hogy így lesz! Most menjünk! Várják királyi teendői! Békesség szívébe, királyom! / pici pukedlit mutat be, fejet hajt ura előtt, majd a legnagyobb csendben távozik a színről, miközben István újra a székre ül/

 

6 rész:

/Koppány önelégülten elterpeszkedve, jókedvűen ül a padon, és magyaráz Rékának/

Koppány: Minden a tervem szerint végeztetett be, ha továbbra sem lépnek fel bizonyos komplikációk, a holnapi tárgyalás után már enyém lesz a kód, és vele a hatalom is! / kedveskedve int a lányának, hogy üljön mellé/

Ó, te, világszépe, hát nem jó, hogy az atyád ilyen ravasz, és agyafúrt! Ó, mondd hát, mit gondolsz rólam, édes gyermekem, drága vérem!

Réka: / természetesen nem a véleményét mondja, hanem azt, amit apja hallani akar/Tagadhatatlanul, apámuram, ön a legravaszabb és legtekintélyesebb ember, ki járhatott vala a földön! Szívem boldogsággal telik el, ha önre gondolhatok, és hálát rebegek minden ismert és ismeretlen istenségnek, hogy az én apám!

Koppány: Szavaid örömmel töltenek el. Légy is büszke! Holnap István elé vonulunk híveimmel, és megszerezzük a kódot, ha kell, vérem árán is! Ha a tárgyalások nem érének eredményt- úgy harcara hívom a lator uralkodót!

Réka: /kényelmetlenül fészkelődve/ Természetesen, uram, öntől nem is vártam volna más cselekedetet. Ön nem húzza meg magát, mint a gyáva kutyák!

Koppány: Mostan eridj, hagyj magamra. Készülnöm kell a holnapi tárgyalásokra! Az ég áldjon!

Réka: Az istenek vigyázzák, uram! /kimegy, arcán eltökéltség, most nem bizonytalanul lépeget- határozott lépésekkel hagyja el a színt/

7. rész:

/ Reggel van, Rékát láthatjuk mikor felkel, ám fájlalja a torkát, és nincs hangja/

/ Járkál az emberek között, mintha csak sétálgatna, de egyszer csak Istvánnal találja szemben magát/

István: Réka, kedves, mi szél hozta udvaromba kegyedet?

/ Réka sajátos, érthetetlen gesztikulációval próbálja István tudtára adni a baját/

István: Csak nem a torkát fájlalja? / Réka hatalmasat bólint/ Igazán részvétem. Tehetnék önért valamit?

/ Réka ismét bólint, és megpróbálja elmutogatni Istvánnak, hogy szerelembe esett belé, de a király nem érti/

István: Elnézést, nem értem. Teát kér? / Réka megrázza a fejét/

Öhm, akkor talán pemetefű cukorkát hozassak önnek? / Réka ismét a fejét rázza, de már mérgesebben, mert nem érti, mit nem ért ezen István/

István: Ó, tudom! Szeretne közölni velem valami fontosat!

/ Réka billegeti a fejét, majd elkezdi elmagyarázni Istvánnak Koppány tervét/

István: Áh, tudja mit, drága hölgyem! Idehívom a Sámánunkat, ő úgyis olyan jól ért ehhez a féle beszédhez. Sámán!

Sámán: /lihegve beszalad, gyorsan István és Réka kettesére fókuszál, kajánul elmosolyodik, és nyájasan szól Istvánhoz / Tessék, királyom, miben lehetek szolgálatára?

István: A hölgy el szeretne magyarázni valami lényegeset, de nem tudom megfejteni mozdulatait. Ön igen tehetséges ebben, így hát kérem, magyarázza el nekem, mit szeretne Réka?

Sámán: Kívánsága, számomra parancs. Nos, megkérném kegyedet, mutassa a mutatnivalót!

/Réka elkezdi mutatni Koppány gyilkosság tervét, többször is beleszőve mozdulataiba a tőrrel való leszúrást/

István: Nos, mit szeretne a hölgy?

Sámán: Csupán arra kíváncsi, hogy a múlt heti adófizetésből mennyi jövedelme származott királyi felséged kincstárának, és hogy hány zsák gabonát metszettek ki a tolvaj banditák?

/Réka eszeveszetten rázza a fejét, de ekkor hangos kurjantás hallatszik valahonnan a színpadon kívülről/

Kapus: Uram, királyom! Koppány kér kihallgatást öntől, kérem, fáradjon ide!

/István a lassan már síró Rékára mosolyog, majd elindul/

István: Az ég áldja, hölgyem! És a kérdésére a válasz, hogy csupán egy zsák veszteségünk volt!

Sámán: Hát magába meg mi ütött, ha kérdhetem?

/ Réka rá sem hederít, pityeregve elszalad lakájuk felé/

 

 

 

 

8. rész:

/Koppány a kapunál áll, Istvánra várva/

István: Koppány, miben segíthetnék neked egy ilyen szép, délelőtti órán?

Koppány: /megköszörüli a torkát/ Tárgyalni jöttem, nem vendégségbe. Lassan egyre égetőbbé válik a titokzatos kód kérdése. Nos, hogy döntött felséged? Engedi, hogy megszerezzük atyja földi hagyatékát, vagy sem?

István: Uram, bármily szándékok is vezérelnék mai látogatását, asszonyom a tanúm, hogy megfogadtam isten előtt, hogy apám testéhez egy ujjal sem nyúlhat senki élő emberfia, míg meg nem halok, vagy ellenségem el nem veszik!

/jelentőségteljes, szigorú pillantást vet Gizellára, aki félénken bólint István igazára/

Koppány: Hát, igen, számítottam eme eshetőségre. Ez bizony felvet néhány csekély kis problémát. Ugyanis, én szükségét érzem annak az icuri-picuri kódnak a birtoklását.

István: Azt már nem! Csak a testemen át! / István már-már kiabál/

Koppány: / fáradtan csóválj a fejét/ Ha ön akarja…

István: Maga most fenyeget engem?

Koppány: Én? Nem. Csupán azt szeretném közölni önnel, hogy ha ellenáll, abból harc lesz.

István: Legyen hát!

Koppány: Nem én mondtam ki. Na, már most az a szokás, hogy a kihívott fél választja meg a viadal helyét és idejét, a kihívó pedig a fegyverzetet.

István: Az idő most van. A hely itt van.

Koppány: A fegyver: zsebtőr. Sámán, kérem, legyen bíró!

Sámán: É-én? Miért én? Miért nem mondjuk… Ajj, nem is tudom, legyen hát, ha ez a kívánságuk! / kezével elkezdi hessegetni az embereket/ Arrébb, emberek, arrébb, utat a harcos párnak!

/ István és Koppány harcolni kezdenek, különös, kígyózó mozdulatokkal. Egyik pillanatban úgy tűnik, István győzött, mert Koppány az oldalát fogva összerogy, de közben felkiált:/

Koppány: Szeretlek, Gizi! Tudd meg, mindig is szerettele-e-e-ek…

Zene: Felkelt a napunk

István: Lássátok, íme legyőztem Koppányt! / ezután sugárzó arccal áll a zene alatt, néha megrovóan néz a zavarodott Gizellára/

Koppány: Csak ne bízd el magad! / harci üvöltést hallat, és leszúrja Istvánt, aki holtan rogy össze/

Zene: Szállj fel, szabad madár

Koppány: Istvánnak vége! Vagy hódoljatok be, vagy menjetek országomból!

És most… Kérem azt az ásót… / látványosan ásni kezd, majd húzódik a függöny/ a háttérben Réka és Gizella keservesen zokog egymás vállán/

 

 

 

9. rész:

Koppány: / vidáman megy hazafelé, de az ajtóban Réka várja negédes mosollyal/ Ó, lányom, nem megmondtam, hogy az igaz mindig győzedelmeskedik? Most engedj! Sürgős dolgom van! Vár reám a világ!

Réka: Hát persze, apuci… De addig is, nem ölelnél meg győzelmed öröméül még egyszer?

Koppány: De, drágám, téged mindig! Csak a kód ki ne essen a kezemből. Na, gyere ide, jó atyádhoz!

/elindul Réka felé, akinek a ruhaujjából szempillantás alatt előkerül egy karcsú tőr, és egy mozdulattal a bordái közé döfi az apjának/

/ Koppány hitetlenkedő arccal nézi a mellkasából kiálló tőrt, míg Réka suttogva beszél hozzá/

Réka: Ezt Istvánért kapod, apuci! Tényleg ravasz voltál! De nekem ennyi elég volt! / fájdalmas, földöntúli kacajra kel/

/ Koppány lassan a földre esik, miközben a kezéből kiröppen a cédula a kóddal. Ekkor lép be Gizella/

Gizella: Hm…

Réka: Hm-hm…/ felveszi a kódot a földről/ Ezzel mi legyen?

Gizella: Én nem értek hozzá!

Réka: Én sem! / tanácstalanul néznek egymásra, ám ekkor megjelenik a Sámán/

Sámán: / nem veszi észre a hölgyeket, maga elé motyogva, kis batyujával a vállán sietve lépeget/ Elég! Felmondok! Ezt nem illik már az én koromban! Inkább megyek Kolumbusszal Amerikába, mint ezekkel a csőcselékkel még egy évet eltölteni! Oh, jó napot, hölgyeim! Remélem, most egy pár évig mellőzni tudnak majd, mert szükségem lenne egy kis levegőváltozásra! Addig is: a soha viszont nem látásra! / kajánul mosolyog még egy utolsót, majd ruhástól, batyustól szőrén-szálán eltűnik, ott hagyva a zavarodott és értetlen Rékát és Gizellát/

/ Ezután bejön az összes szereplő a színpadra, István és Koppány látványosan feltámadnak, majd mindenki leteszi a vallomását a szintén feltámadt Géza előtt/

/ felállnak egy sorban, majd megszólal a zene, és mindenki meghajol/

Zene: T.I.R.P.Á.K. szám : A hekker blúz

 

Vége!

Oldal: Alkotásaink 3. : István (és) a hekker
T.I.R.P.Á.K. avagy Teljesen Intelligens Rocker Palánták Általános Közössége - © 2008 - 2024 - tirpaktarsulat.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat